Hivatalos honlap: http://trianon.zebegeny.info/

Sajnos erre a túrára nem vittem fényképezőt, a feltöltött képek telefonnal készültek. A minőségükért elnézést, remélem a hely varázsa azért így is érezhető!

Zebegény:

A Dunakanyar magyarországi szakaszának utolsó előtti települése a Duna keleti (bal) partján. Bár a 90-es évek közepe óta járom hol gyakrabban, hol ritkábban az útvonalat, a hely létezéséről nem is tudtam. Egy sima ráérős gurulásnak indult a túra a Szlovák határig. Párom vette észre az épületet út közben, amit templomnak néztünk lentről. Egy kis séta után a Szobi révnél elindultunk visszafelé. Zebegény az átutazónak csak két sor ház az út mellett, de érdemes letérni a főútról, és szétnézni a faluban! Macskaköves utcák, igazi történelmi hangulatú központ. Rendezett utcák, kis boltok, és a Pest közeli városokhoz képest kellemes csend, még sem mondható kihaltnak.

Megközelíthetőség:

A kilátó és az országzászló teteje a főútról is látszik, de táblát nem találtunk ami a helyet jelölné, vagy útba igazítást adna. Pár kör után a faluban bolyongva egy ösvény elején elhelyezett tábla jelzi, hogy innen bizony gyalog fog kelleni tovább menni az emlékműhöz. Parkoló nincs, ez talán az egyetlen igazi negatívum. Pár tíz méterrel a felvezető út aljától, a kis boltok előtt hagyjuk a motort.

Irány felfelé:

A macskakővel kirakott ösvény némi enyhe emelkedő után bekeményít. Bevallom ez volt az a pont ami kiváltotta pár pillanatra az "anyám, ezt most neee!" érzést. Motoros cuccban hegyet mászni az egyenletlen kövezésen valahogy nem kívántam. Kicsivel feljebb az egyik útkanyarulatban padok, szobor és egy rácsos kapu. A kapu a falu első templomát védi az illetéktelenektől, mellette emléktábla, és sziklakápolna gyakorlatilag teljes történelmi leírása. Egy kézzel vájt szabályos boltíves barlang a sziklában festői környezetben. Rövid nézelődés, majd irány tovább. A következő kanyarban a látvány minden kellemetlenségért kárpótol, pedig talán félúton ha vagyunk felfelé!!! Tehát remélhetőleg ez ennél csak jobb lesz!

Felérve először az emlékművet és az országzászlót látjuk meg. A kerítéseken nevek és események. Sajnos olyan eseményekhez kapcsolva, melyek mindenkit érintettek, és szinte valamennyiünknek tartozik hozzá valamilyen szomorú történet vagy veszteség nagyszüleink-szüleink emléktárából. Az emlékművet elhagyva kis kápolna, majd fél perc erdei séta után az objektum amit lentről fatemplomnak néztünk. Egy egyszerű szerkezetű, de láthatóan jól átgondolt több szintes kilátó. Innen a panoráma a Dunakanyarról egyedül álló!

A település hangulata, a hely szelleme, és a kilátás külön külön is egy hatalmas pozitív élmény, de egyben mindent visz! Már felfelé eldőlt, ha legközelebb erre járunk, ide feltétlenül visszajövünk!

Külön említést érdemel, hogy a környezet a sok helyen megszokottal ellentétben rendezett: sehol nem ér derékig a fű, a felvezető utat biztos hogy takarítják rendszeresen, mert nincs tele a közelmúltbeli esőzések által lehordott sárral, szétszórt szemetet pedig semerre sem láttunk.

Sajnos a kevés fotó ami készült nem a legjobb minőségű, de szerintem ez még idén nyáron pótolva lesz!